1. Álom

   Egész jól kezdődött a hetem. Az új munkahelyemen a főnököm szuperszexi, ráadásul alig két nappal később átrakott egy másik részlegre csak azért, hogy többé ne legyen a főnököm, és ezért másnap randira hívhasson. A héten többet találkoztam Lucky-val mint Lock-kal, ráadásul Lock akkor is bezárkózott és tervezett mindenfélét amikor éppen előjött. Ly-t pedig alig 18 évesen felvették egy grafikával foglalatoskodó céghez mint friss diplomás gyakornok. Még a szülinapomra esett meglepetésrandim is jól sikerült. Aztán alig értem haza, hogy átöltözzek az előrehozott karácsonyi céges partimra, beindult a péntek 13.

   Otthon Lock várt, a szokásos fekete bőrhacukámmal a kezében. Már megint "megtalálta" a szüleink gyilkosát. Ez mindig így ment, csak reméltem, hogy a következő szerencsétlent már csak szilveszter után jelöli ki. Eddig, csak egyetlen egyszer fajultak el a dolgok. Amikor első alkalommal még nem vettük komolyan, hogy ó most bosszút áll. A postásunk hagyta ott a fogát egy sikátorban. Lock brutálisan meggyilkolta, de az "esze" még meg volt, és nem hagyott hátra semmilyen rá utaló nyomot, ezért sose kapták el.

   Azóta mindig megállítjuk valahogy. Utolsó alkalommal azt mondtuk neki, hogy az a férfi még aligha érhette el a nagypapa kort aki megölte a szüleinket, ezért sikerült elhárítanunk a veszélyt szegény rendőrfőnök úrról. Nehezen ment, de a közül a tizenhat közül akiket eddig kiválasztott, csak egy halt meg. És pont a szülinapomon, három év és egy nappal a haláluk napja után "újra" megtalálta a gyilkost. Mert akárhányszor mondjuk neki, hogy ő aznap meghalt, sose hiszi el. Mit ne mondjak, meredek eset.

  Úgyhogy most ahelyett, hogy egy hihetetlen pasi mellett ünnepelném a szülinapom egy céges partin, kint fekszem egy háztetőn a szabad ég alatt. Lock ezúttal pont ott találta meg a célpontját ahol nem hittem volna. Hát maradjunk annyiban, hogy végül is csak jelenésem lesz a céges partin. És egyúttal belerondítok a dress-code-ba is. Kosztüm helyett tapadó bőrhacuka. Nyami. Legalább szexi leszek.

   Balomon hátizsákkal a hátán Lock éppen egy messzelátóval kémleli a terepet, míg a másik oldalán Ly hasal, már-már unottan. Még öltözés közben kieszeltük, hogy beindítjuk a tűzjelzőt, és így tönkretesszük az öcsém tervét, hogy a zűrzavarban elveszítse a nyomot. Mindig csak egyszer akar megölni egy embert, ha nem sikerül úgy fogja fel, hogy akkor nem is ő a gyilkos.  Ly méteres barna haját összefontam és kontyba tekertem, hogy ne sérüljön, míg az enyémet csak lófarokba fogtam, hogy ne legyen útban. Fekete szögegyenes hajamat még az olló is nehezen vágja, nem aggódom amiatt, hogy ő-kezelhetetlenségének valami baja esne.

   Minden jól is ment amíg a mögöttünk jövő Lock be nem csipogott a fémérzékelőnél. Egy pillanatra mindhárman lefagytunk. Fene se gondolta valami veszélyeset cipelt a táskájában. Azt hittem váltóruhát, és a bűnhely tisztítására szolgáló hipót, vagy ilyenek. Eddig mindig az volt benne, ezért már meg se kérdeztem. A futás közben jöttem, rá, hogy ez mekkora hiba volt. Amikor valaki felismert. Azt hiszem életemben először vesszük majd hasznát annak a tengernyi mennyiségű pénznek a lenyomozhatatlanságának. Még ma el kell hagynunk az országot, sőt, talán még a kontinenst is. Pedig minden olyan jól ment.

   És másodpercekkel később jött a következő sokk. Már a fejemben készen állt a tökéletes terv, amikor Lock lefelé indult a hotel főlépcsőjén és nem fel. A pinceszintről csak ezen a szerencsétlen lépcsőn lehet közlekedni, a többi útvonalat csak a riasztórendszer beindítása nyitja ki. Lent pedig, csak füstérzékelők vannak. Annak ténye, hogy az öcsém erre nem emlékezett mutatja meg, hogy mennyire megbízhatatlan lett a fotografikus memóriája amikor őrültbe kapcsolt.

   Hátranézek, hogy ellenőrizzem mennyire közel vannak a biztonságiak. Két dolog is történt egyszerre. Megláttam az aránytalanul sok egyenruhást, és nekimentem egy embernek.

  -A francba- szitkozódtam, de gyorsan felálltam.

  -Hanel?- szólt hozzám akinek nekimentem, és még cifrábbat káromkodtam.

  -Bocsi Jackwell, sietek- intettem hátra ex-új főnökömnek. Csodálatos egy napot lehettem a részlegén. Bocs, másfél. A Mai napot félnek számítva.

   Futottam tovább, de a többiek már majdnem a legalsó szintre értek, ezért kénytelen voltam a korlátokon átugorva lefelé közlekedni. Ily módon előztem meg őket.

  -Idióta vadbarom- sziszegtem életemben először az öcsém fülébe- Mégis mit képzeltél, cigizünk a mosdóban, hogy beinduljon a tűzjelző? Hogy terveztél kijutni a pinceszintek legaljáról?

  Nem várta meg a válaszát. a két sokkos tizenéves bűnözőt magam után rángatva mentem az előadóba, szerencse vagy sem, pont utánunk zárták be az ajtókat. Gyorsan leültünk a gyér nézőtér első sorába. Lock a jobb, míg Ly a bal oldalamra. Fogtuk egymás kezét és morzéval kommunikáltunk, görcsösen előrenézve. Lock először sajnálkozott, majd nyilván beindult az agya, mert hirtelen megpróbált rávenni arra, hogy törjek, ki és meneküljek el nélkülük, majd soha többé vissza se nézzek. A balomról csak a szeretlek és a remegés jött át. Az, hogy nem menekültünk tovább elmondta neki, hogy miatta adtuk fel. Nélküle még lenne esélyünk, de mi sose menekülnénk el. Ismert minket annyira, hogy ne próbáljon meg ellenkezni. 

   Közel fél óránk volt búcsúzkodni. Aztán kimerevedett a képkocka és bejött pár tucat ember, fegyverrel és anélkül. Én pedig remegni kezdtem az anélküliektől. A teremben sugdolózás támadt, mindkét kezemet megszorította egyik, másik testvérem. Oké. Már az is különös, hogy egy fémdetektor becsipogása ennyi embert mozgósít, de hogy még tűkkel is készültek az már tényleg kiveri nálam a biztosítékot. Lock a fülembe súg. Valamikor felállt és most a kezével próbálja meg leszedni az enyémet az övéről. Elengedem. A táskát a széken hagyja és feltett kézzel ellép mellőlünk.

  -Ők nem tettek semmit- bólint felénk nyugodt hangszínnel- Csak azért jöttek velem, hogy megállítsanak.

   Lyra felnyüszít mellettem, de én még mindig sokk alatt vagyok így csak lassan fogom fel a dolgokat. Mivel nem tudnék lábra állni csak a fejemet rázom ellenkezve.

  -Mindent én csináltam. A leveleket és a patkányt is. Mindent- he? Levél és patkány.

  -Lees?- hallottam tompán ahogy mellőlem szól hozzám egy hang- Lees? Minden rendben?

   Megrázom a fejem, de a szemeim csak egy pontot néznek. Talán jobb lesz, ha nem tenném ezt. Úgyhogy most inkább szépen behunyom a szemem. Igen, az menni fog. Mozgolódás támad, majd Lock szitkozódik és bilincs kattan valahol két csuklóra. Lock-éra. Megint mozgolódnak, de ezúttal felénk, és már majdnem kinyitom a szemem kíváncsiságomra amikor Lock felcsattan.

  -Elizadeth Hanel! Ki ne merd nyitni a szemed!- a csend fülsüketítően zeng a teremben, de nem ellenkezem.

   Valaki a mögöttünk lévő sorokból feláll, de nem az foglalkoztat, mert valaki megfogott. Irtózom a tűktől. Halkan kértem, hogy ne, de nem ellenkeztem testileg. Már az előtt is kábult voltam, hogy belém szúrták volna, csak  Lyra-hoz bújtam miközben tartották a kezem. A tű érintésétől rögtön kikapcsolt a testem, fejben is csak homályosan voltam ott. Megint csend, és amikor a tű elhagyja a testemet sok minden történik a környezetemben. A szúrás, helyéből automatikusan kilöki a testem amit belé fecskendeztek, majd bezárja az apró lyukat és a bennem maradt vakcinát nem oldja fel, hanem elindítja a könnycsatornám felé, hogy ott távozzon a szervezetemből.

   Barátnőmet is begyógyszerezik, de nála nem hat olyan gyorsan ezért ő is meg Lock is pánikba esik, hogy mi van velem. Pár másodperc után a bal kezemen lévő szorítás teljesen megszűnik, de azt nem is értem én miért vagyok ilyen zsibbadt egyszerűen csak aludni vágyok. Lassan előre sétál az is aki a hátsó sorok egyikéből állt fel amitől az öcsém megvadul így erőszakkal kinyitom a szememet, hogy megnézzem  miért. Felismerem a férfit, de nem miatta állok fel.  Dülöngélve odamegyek a testvéremhez, majd lassan köré fonom a kezeimet. Csitítgatom miközben egyre csak gyilkost kiállt.
   Beletelik egy percbe mire lenyugszik és karomba omlik. Reszket, de nem sír, csak tudja, hogy mindennek vége, túl messzire ment. A mi kis nyelvünkön, amit még Lyra-nak se tanítottunk meg, kérlelem, hogy aludjon el, majd Lucky megvédi őt. A körülöttünk lévők mozgolódni kezdenek amikor összeesik az ölelésemben, de velük nem törődve leülök vele a földre. Mindeközben ringatom. Legalább most jó nővére akarok lenni, ha már megvédenem nem sikerült. Megfogják a kezem és pont a szúrás előtti pillanatban súgom neki a másik nevét, hogy ő ébredjen fel. Az altató megint nem hat, de újra ezúttal sokkal erősebb zsibbadásroham jön rám.
   Erőlködöm. Biztosra kell mennem, hogy sikerült felébresztenem őt. Lassan kinyílik a szeme. Zöld,  sikerrel jártam. Míg Lock szeme kék Lucky-é zöld. Kicsi, de fontos külső különbség. Mondom neki, hogy vigyázzon rá, és magára. Nagy komolyan bólint majd úgy dönt mégiscsak alszik egyet. Őt sohase tudtam befolyásolni, ez az első alkalom, hogy Ly-on kívül valakire hallgat. Mosolyogva állok fel miután lefektettem. Így most már nem esik semmi bajuk. Felemelem a fejem a plafon felé sóhajtok amitől veszélyesen kilengek. Becsukom a szemem, de még nem akarom elengedni a peremet.
 Karokat érzek magam körül, meleget és ismerőset. Ő az. Aki egy nap alatt belém szeretett. A szexi és okos ex-főnököm. És akit az öcsém ezúttal meg akart ölni. Valószínűleg sose látom őt újra, ezért mélyen a csokibarna szemeibe nézek. A fülem kapcsolt ki először. Mond is valamit, de csak a légáramlatot érzem amit a szavaival idéz elő. Mindenért kárpótol a tekintete. Megbántott és értetlen, közben haragszik is magára, hogy nem jött rá, ki vagyok. Még hogyha nem is hitte el, hogy nekem mi volt a szerepem ebben az értethette kuszaságban örülök, hogy még egyszer utoljára láthattam.                 Egészen addig nézem amíg el nem homályosul a sötétbe a tekintem és a kifejezése aggódóvá nem válik ahogy összeomlok a kezében. Majd másodpercekkel később fennakad a szemem és mély álomba merülök.