A szüleinket szemünk láttára gyilkolták meg. Ennek már lassan három éve. Az óta az öcsém kettészakadt. Mind képletesen, mind szó szerint. Egy átlagos embernél ez skizofréniának mondanák. Csakhogy mi nem vagyunk átlagosak a szó szoros értelmében. Azaz én és ő. Mi amolyan eltévedt biológiai zsákutca vagyunk. Nem szó szerint, egyszerűen csak lesiklottunk, nagyjából két-háromszáz éve. Nem sok idő az, de akkor is számít. Főleg, ha orgyilkosok az ember rokonai. Így hát drága-jóanyám szívbaj nélkül mészárolta le minden hozzátartozóját mintegy harminc évvel ezelőtt. Mielőtt még azok ölték volna meg apámat.
Az övék egy híres neves első látásra szerelem volt. Csakhogy anyámnak azt lett volna, a dolga, hogy megölje őt, így egy kicsit meg kellett nyirbálni a családfát. Így maradt rá három árvájuk a haláluk után egyedül a nagyvilágra. Én, az öcsém és Lyra. Ly nem az édestestvérünk. Körülbelül hat éves lehetett amikor a szüleim rátaláltak egy sikátorban. Egy kurva munkai ártalma volt, akit senki sem hiányolt amikor az anyja férjhez ment. Így hát magukhoz vették. Igazából még neve sem volt, én neveztem el a haja után. Olyan színe volt mint az otthoni hárfámnak és valahogy jött a dolog.
Hamar kiderült, hogy én és a testvérem is örökölte a családi "átkot". Az öcsém mérhetetlen IQ-val rendelkezik. Tulajdonképpen a memóriája attól a pillanattól kezdve mindent tárol, hogy kifejlődött anyám méhében az a része az agyának ami a memóriáért felel. Mondjuk szerencsére képes elfelejteni dolgokat, de ha akarja bármikor újraidézheti őket. Ez s az IQ-ának a nem létező hányadosa tette meg őt a fő stratégánknak. Én száz százalékig kontroll alatt tudom tartani a testem. Persze csak ha akarom. Tudja az önmagát is vezetgetni. Például ki tudom kapcsolni azokat az idegvégződéseket amik a fájdalmat továbbítják az agyba meg ilyenek.
Sokáig tartott míg megtanultuk irányítani önmagunkat ami kisebb nagyobb baleseteket idézett elő. Amiket egyikünk se szívesen hánytorgatott fel. Az anyánk igazából valahogy a kettőn keveréke volt. Csak mi külön, külön kicsit erősebb kiadásban jöttünk létre amikor elhagytuk őt. Átlag feletti IQ-ával és különösen erős izomzatával illetve csontszerkezetével könnyűszerrel elhárította az elé gördült akadályokat. Aztán tizenkilencedik születésnapom előtt egy nappal jött a kracht. Egy drogos férfi képében.
Éppen indultunk volna a cukrászdába, hogy megvegyük a tortámat (egy nappal a szülinap előtt nálunk hagyomány, hogy a család elkísérje a szülinapost tortát választani) amikor csengettek. Ly még az emeleten készülődött, én és a kis Sebastian épp a cipőnket, míg anyám a kabátját vette. Apu már indulásra készen állt az ajtóban ezért ő nyitott ajtó. Szerencse vagy sem, de azonnal meghalt egy jól irányzott késszúrásnak köszönhetően a homlokába. Anyu kapcsolt a leghamarabb. Odarohant hozzá és levetette mellé magát, még csak nem is gondolt arra, hogy a férfi először a nyakát roncsolja szét a vadászkésével majd az arcát. Ő már viszont nem úszta meg szenvedés nélkül.
Pont mint az öcsém. Pemierplánban nézte végig a jelenetet. Ő és az ő tökéletes valamint még irányíthatatlan memóriája. Csak nézte lefagyva anyánk haláltusáját amíg el nem ájult a sokktól. Akkor tértem magamhoz amikor óriási pupillával és dülöngélve megindult a folyosón a gyilkos. Én pedig egy másodperc alatt kitörtem a nyakát. Felüvöltöttem az emeletre Ly-nak, hogy ne jöjjön le amíg mást nem mondok és hívja a rendőrséget. Szerencsére szót fogadott. Nem való ez a látvány egy alig tizenöt éves kislány szemének.
Akkor értem fel az emeletre amikor az kérdezte a diszpécser, hogy mi történ így elvettem a húgomtól a telefont és leraktam az ágyára a még mindig ájult öcsémet. Miközben kimentem a szobából bemutatkoztam, majd lementem a földszintre és ott mondtam el, hogy mi történt. Hogy egy ismeretlen férfi megölte a szüleimet majd elcsúszott vérébe és kitört a nyaka. Meg persze azt is, hogy nincs pulzusa, az öcsém pedig elájult. Azt az éjszakát csak azért bírtam ki ép ésszel, mert elnyomtam az érzéseim.
Viszont amikor egy héttel később s csupán két nappal a temetés után milliókkal a bankszámlánkon az öcsém felébredt a kórházban kiderült, hogy nem csak sokkhatás érte. Az elméje is megbomlott. Az ő személyes kis paradicsoma ketté vállt, és lett belőle egy éretlen és egy rohadt alma. Az éretlen boldog volt a saját kis Ly központú világában miközben a világról mit sem tudva éldegélt. De a rohadt a gyilkos megrögzött üldözőjévé vált az ő megbomlott elméjével. Így lett Sebastian-ból Lucky-Lock. Egy skizofrén őrült két ellentétes személyiséggel a saját ereje miatt.
Az övék egy híres neves első látásra szerelem volt. Csakhogy anyámnak azt lett volna, a dolga, hogy megölje őt, így egy kicsit meg kellett nyirbálni a családfát. Így maradt rá három árvájuk a haláluk után egyedül a nagyvilágra. Én, az öcsém és Lyra. Ly nem az édestestvérünk. Körülbelül hat éves lehetett amikor a szüleim rátaláltak egy sikátorban. Egy kurva munkai ártalma volt, akit senki sem hiányolt amikor az anyja férjhez ment. Így hát magukhoz vették. Igazából még neve sem volt, én neveztem el a haja után. Olyan színe volt mint az otthoni hárfámnak és valahogy jött a dolog.
Hamar kiderült, hogy én és a testvérem is örökölte a családi "átkot". Az öcsém mérhetetlen IQ-val rendelkezik. Tulajdonképpen a memóriája attól a pillanattól kezdve mindent tárol, hogy kifejlődött anyám méhében az a része az agyának ami a memóriáért felel. Mondjuk szerencsére képes elfelejteni dolgokat, de ha akarja bármikor újraidézheti őket. Ez s az IQ-ának a nem létező hányadosa tette meg őt a fő stratégánknak. Én száz százalékig kontroll alatt tudom tartani a testem. Persze csak ha akarom. Tudja az önmagát is vezetgetni. Például ki tudom kapcsolni azokat az idegvégződéseket amik a fájdalmat továbbítják az agyba meg ilyenek.
Sokáig tartott míg megtanultuk irányítani önmagunkat ami kisebb nagyobb baleseteket idézett elő. Amiket egyikünk se szívesen hánytorgatott fel. Az anyánk igazából valahogy a kettőn keveréke volt. Csak mi külön, külön kicsit erősebb kiadásban jöttünk létre amikor elhagytuk őt. Átlag feletti IQ-ával és különösen erős izomzatával illetve csontszerkezetével könnyűszerrel elhárította az elé gördült akadályokat. Aztán tizenkilencedik születésnapom előtt egy nappal jött a kracht. Egy drogos férfi képében.
Éppen indultunk volna a cukrászdába, hogy megvegyük a tortámat (egy nappal a szülinap előtt nálunk hagyomány, hogy a család elkísérje a szülinapost tortát választani) amikor csengettek. Ly még az emeleten készülődött, én és a kis Sebastian épp a cipőnket, míg anyám a kabátját vette. Apu már indulásra készen állt az ajtóban ezért ő nyitott ajtó. Szerencse vagy sem, de azonnal meghalt egy jól irányzott késszúrásnak köszönhetően a homlokába. Anyu kapcsolt a leghamarabb. Odarohant hozzá és levetette mellé magát, még csak nem is gondolt arra, hogy a férfi először a nyakát roncsolja szét a vadászkésével majd az arcát. Ő már viszont nem úszta meg szenvedés nélkül.
Pont mint az öcsém. Pemierplánban nézte végig a jelenetet. Ő és az ő tökéletes valamint még irányíthatatlan memóriája. Csak nézte lefagyva anyánk haláltusáját amíg el nem ájult a sokktól. Akkor tértem magamhoz amikor óriási pupillával és dülöngélve megindult a folyosón a gyilkos. Én pedig egy másodperc alatt kitörtem a nyakát. Felüvöltöttem az emeletre Ly-nak, hogy ne jöjjön le amíg mást nem mondok és hívja a rendőrséget. Szerencsére szót fogadott. Nem való ez a látvány egy alig tizenöt éves kislány szemének.
Akkor értem fel az emeletre amikor az kérdezte a diszpécser, hogy mi történ így elvettem a húgomtól a telefont és leraktam az ágyára a még mindig ájult öcsémet. Miközben kimentem a szobából bemutatkoztam, majd lementem a földszintre és ott mondtam el, hogy mi történt. Hogy egy ismeretlen férfi megölte a szüleimet majd elcsúszott vérébe és kitört a nyaka. Meg persze azt is, hogy nincs pulzusa, az öcsém pedig elájult. Azt az éjszakát csak azért bírtam ki ép ésszel, mert elnyomtam az érzéseim.
Viszont amikor egy héttel később s csupán két nappal a temetés után milliókkal a bankszámlánkon az öcsém felébredt a kórházban kiderült, hogy nem csak sokkhatás érte. Az elméje is megbomlott. Az ő személyes kis paradicsoma ketté vállt, és lett belőle egy éretlen és egy rohadt alma. Az éretlen boldog volt a saját kis Ly központú világában miközben a világról mit sem tudva éldegélt. De a rohadt a gyilkos megrögzött üldözőjévé vált az ő megbomlott elméjével. Így lett Sebastian-ból Lucky-Lock. Egy skizofrén őrült két ellentétes személyiséggel a saját ereje miatt.
